Az Európai Bizottság jelenleg érvényes javaslata szerint az uniós tagállamoknak 2020-ig (a 2005-ös szinthez képest) 20 százalékkal kellene csökkenteniük üvegházgáz-termelésüket. A javaslat azt is tartalmazza, hogy globális klímamegállapodás esetén az EU akár 30 százalékos mérséklést is vállal.

A magyar tervezet látszólag csak kismértékben változtatna ezen az elképzelésen - csupán annyiban, hogy 2005 helyett az 1990-es szintet tekintené viszonyítási alapnak -, ám ezzel valójában a feje tetejére állítja az egész szabályozást.

1990 és 2005 között a volt szocialista országokban általában nagymértékben csökkent a szén-dioxid-kibocsátás a krízissel járó ipariszerkezet-alakítás miatt. A régi (15) EU-tagállam közül ugyanezt csak azok az országok mondhatják el magukról, ahol sokat költöttek a környezetvédelemre - egyértelmű és nagyarányú csökkenéssel csak Svédország büszkélkedhet, az átlagra inkább a stagnálás vagy a növekedés a jellemző. A magyar javaslat tehát az új tagoknak és a régiek környezetvédelmi eminenseinek kedvezne, ugyanakkor kimondottan hátrányosan érintené például az eddigi klímacélokra kevés figyelmet fordító Spanyolországot vagy Portugáliát. Ugyanakkor - "mellékhatásként" - összességében csökkentené az uniós visszafogás ütemét, hiszen a nagy kibocsátókat nem kényszerítené a szennyezés gyors mérséklésére.

Oláh Lajos, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium államtitkára lapunk kérdésére elmondta: a magyar elképzeléshez már többen csatlakoztak az új tagállamok közül, és néhány régi tagország is jelezte, hogy abban vannak méltányolható szempontok. Ezek közül az egyik, hogy amennyiben a bizottság javaslata válik véglegessé, akkor lesz olyan tagállam, amelyik 1990-hez képest még növelheti is a kibocsátását, amit nehéz lenne "klímavédelemként" beállítani. Ráadásul - tette hozzá az államtitkár - Magyarország az ipariszerkezet-váltást a környezetvédelmi szempontokra ügyelve hajtotta végre, aminek az árát a társadalom azóta is fizeti (például a magas munkanélküliség vagy a GDP csökkenése formájában). Ezekről az erőfeszítésekről pedig a bizottsági javaslat nem vesz tudomást.

A magyar elképzelést kommentáló zöldek felvetették, hogy az alternatív tervezet valójában "spekulációs" célokat szolgál: ha 1990 lesz a viszonyítási alap, akkor Magyarország könnyű helyzetbe kerül, és sok, a nemzetközi piacon jó pénzért eladható kibocsátási kvótája marad. Oláh Lajos szerint azonban a magyar kormányt nem ez motiválja, csupán olyan uniós szabályozást szeretne, amely a bizottság javaslatánál igazságosabban osztja el az uniós klímapolitika terheit a tagállamok között.

A jelenlegi nemzetközi megállapodás, a kiotói egyezmény érvényessége 2012-ben lejár, és jövő ősszel Dániában tanácskoznak majd a részes országok egy új, lehetőség szerint globális klímastratégiáról. A házigazdák azt szeretnék elérni, hogy 2050-ig 50 százalékkal csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása. Ez rendkívül ambiciózus célnak tűnik, ugyanakkor egy ENSZ-szakértői csoport vizsgálatai szerint a kedvezőtlen klímafolyamatok megállításához valóban legalább 50-60 százalékkal kellene csökkenteni a gáztermelést.

Kapcsolódó anyagok:
Komolytalan a magyar emissziós javaslat?
Emisszió-csökkentés: nem tört át a magyar ellenjavaslat
Méltányosnak tűnik a magyaroknak szánt zöldcsomag